Nem rég beszélgettünk apuámmal.Az állatokról és arról hogy milyen igazságtalanak az emberek az állatokal szemben.Egyszer csak kibökött pár számot.

1azaz 1hét

30-40azaz 30-40 kutya.

Azt hittem ott helyben elsírom magam.Hetente 30-40 kutyus veszti életét a mi felelőtlenségünk miatt?Mert azt tudni kell hogy az emberek nagy többsége nem állatmenhelyről való kutyust szeretnének hanem tenyésztőtől való díjnyertes szülőktől származó tözskönyvezett kiskutyát akiből szinte egyenes az út a milliomosság felé.Talán már nem is állatnak hanem tárgynak nézik a kutyusaikat.D abba nem gondolnak bele hogy hány kutyus kóborol az utcán elhagyatottan gazdi nélkül és hány kutyus várja a koszos sintértelepen a megmentő gazdit vagy épp a tűt ami kioltja életét.

Nem hinném hogy emberi dolog ezt tűrni.

De egyedül kevés vagyok nem is tudnék mit tenni.

Gondolj bele!

Szilveszter van.Kutyusod a kertben kuporog hiszen fél a tüzijátéktól.Az alkoholista szomszédok azzal köszöntik az új esztendőt hogy a hátsó kertet bombázzás petárdával.Szerencsétlen kutyus hogy is tűrné ezt...Ki akar szabadulni a kertből akár hogy is.És mint tudjuk nekik az ilyen dolgok nem lehetetlenek.És perceken belül a város másik felén szalad a kihalt utcákon egy békés helyet keresve ahol átvészelheti ezt a szörnyű estét.De természetesen másnap nem talál haza.És aznap a sintér minden napos megszokott útjára megy.Meg találja a te kutyusodat is megfogja és beviszi a menhelyre.A kutyis vár pár hetet azon reménykedve hogy nem sokára meglátja kedves gazdiját és hazamehet vele.De az első ember aki szembejön veée az egy köppenyes ember óvatosan kiveszi ketrecéből és egy szoba felé viszi.Az odáig vezető rövidke úton hosszan simogatja a kuytust becézgeti nyugtatgatja.Majd amikor beérnek a szomába leteszi egy asztalra és bemegy egy mellékhelyiségbe.Amikor kijön kedvesen megvakarja a kutya fülét és azt mondja:Sajnálom kis barátom de nekem ez a munkám.Előveszi a tű és a legjobb barátod szíve pár pillanaton beül leáll.Amire ti odaértek az ügyeletes felügyelő közli hogy igen volt a menhelyen egy ilyen kutya de sajnos nem jött érte senki és eloltottuk.

Hát...ennyi.És a legjobb barátnak ennyin múlik az élete.

Szerintem mindenkibe van annyi hogy akár hogy is de segít ezeken az állatokon.

Mert bennük is egy szív dobog mint bennünk.És ők is éreznek mindent mint mi szeretetet bánatot félelmet és magabiztosságot.

   Csak ennyit akartam.

                    Ildikó